1.0Női regény, novellahttps://olvass.cafeblog.huIzabella Törökhttps://olvass.cafeblog.hu/author/kovarine-t-izabellagmail-com/<p>A Duna most sem okoz csalódást, régi ismerősként üdvözöl. Strandpapucsban túrázunk a fiúkkal. Negyed óra gyaloglás után, végre mindenki elengedi, amit hozott. A gyerekek elbambulnak erre-arra, köveket rugdosnak, papucsot rázogatnak, a vízben kacsáznak, aztán amikor észreveszik, hogy lemaradtak, futó lépésekkel felzárkóznak. Áldás ez a csend, kedves a karattyolás, kiskutya csaholás és távoli zajok. Sürgetem őket, mert el akarok jutni velük az erődig, ha most belassulunk, akkor sosem érünk oda, pedig tele a hátizsák, piknikezünk ebéd helyett. A kutyának, cicának is hoztunk vizet és tegnapi virslit ebédre. <em>Most igazán jó anya vagyok, ez a kedvenc programom!</em> Cibálom a számítógépfüggő gyerekeket a parton. Az idő remek, odafenn kánikula, de itt lenn egész kellemes, szellő lengedez és árnyékot adnak az ösvény fölött összeboruló fák. <em>Itt kéne szeretkezni a csillagok alatt!</em> Az ösvény újra összeszűkül, néha megszűnik egészen, ilyenkor a kavicsban folytatjuk. A cica elnehezül a kezemben, persze hozni kellett, ha a kutya jön, akkor a cica is jöhet. Eszembe jut az esti programom, Katával mozizni fogunk, ritka, megbecsült alkalom.</p> <p>Pár órával később kiderül, hogy mégsem alakul jól az este. Kata időben érkezik, de alig egy óra múlva hívja Marci, hogy a kisebbik kétszer hányt. Elrohan haza, én meg bénán, egyedül ülök az asztalunknál. Kedvetlenül kiiszom a maradék lattét, és a pulthoz sétálok fizetni.<br />- Oda a csajos este? - A srác, a pult mögött, mindent tudó arccal fogad.<br />- Oda - bólintottam, fintorogva.<br />- Ha nem sietsz, akkor szívesen csinálok neked egy koktélt.<br />- Miért ne? Úgyis gyalog megyek haza. - Megvonom a vállam, és figyelem a rutinos mozdulatokat, ahogy összeállítja az italomat. <br />- Tessék! - Óvatosan belekortyolok, annyira meglep a kellemes íz, hogy egyszerre lehúzom a felét.<br />- Óvatosan, elég erős ital! - Figyelmeztet a készítője. Elnevetem magam az ijedt őszinteségen.<br />- Miért akarnál nekem rosszat?<br />- Nem akarok, de nem gondoltam, hogy egyszerre megiszod!<br />- Finom, kérek még egyet! - A második után határozottan berúgtam. A negyedik után már nem merek felállni.<br />- Várj meg, hazakísérlek! - Veti oda a pultos, amikor elfogynak a vendégek.<br />- Dehogy! - Ellenkezek. - Nem szükséges!<br />- Ragaszkodok hozzá! - Tüntetőleg kivonulok a mosdóba. Kihányom az egészet, pihenésképpen elfekszem a fehér járólapon. Elaludhattam, mert arra eszmélek, hogy felemel és kivisz a mosdóból. A zöld plüsshuzattal bevont boxba fektet, felsóhajtok, mert annyira kényelmes a párnázott ülőke a járólaphoz képest.<br />- Köszönöm - suttogom.<br />- Aludj. - Jön a válasz. Poharak csilingelését hallom, halk zene szól és valaki gitáron játszik. Cigifüst. Mikor ismét magamhoz térek, zavartan felülök és körülnézek. Koromsötét van, velem szemben a boxban, ülő pózban a pultos alszik.<br />- De gáz - hangtalanul a mosdóba osonok. Hideg vízzel mosakszom. A táskámban fogkefét keresek, majd szédülni kezdek, ezért újra lepihenek. Arra eszmélek, hogy ismét felnyalábol és kivisz a mosdóból. A párnázott ülőke még mindig kényelmesebb.<br />- Ha kimész a mosdóba, akkor ne felejts el visszajönni. <br />- Gyakran megesik az ilyesmi?<br />- Mire gondolsz?<br />- Elszállásolod az részeg vendégeket?<br />- Csak a kivételesen szépeket.<br />- Köszönöm.<br />- Folyton köszönsz valamit.<br />- Most már haza tudok menni. - Ezt fekve mondom, közben meg sem mozdulok.<br />- Indulhatunk.<br />- Egyedül is menni fog.<br />- Kizárt, hogy elengedlek egyedül.<br />- Felhívhatnék valakit, hogy jöjjön értem.<br />- Ahogy akarod. - Erre alszunk egyet. - Ébredj! - Rázogat a vendéglátóm.<br />- Mi az?<br />- Mindjárt hajnalodik, haza kell menned. - Álmosan, rekedten.<br />- Záróra?<br />- Egy ideje.<br />- Rendben. - Kimegyek a mosdóba, kicsit összeszedem magam. Már hánynom sem kell, a járólapon való pihenést is kihagyom. A vendéglátóm dzsekiben, kulccsal a kezében vár az ajtóban. <br />- Köszönöm a vendéglást! - Karon fog és kivezet az éjszakába. Csillagos, hideg este fogad. Szótlanul lépkedünk a macskaköves úton. A gyerekekre gondolok és kuncognom kell a történtek miatt. - Elég ritkán mozdulok ki otthonról.<br />- Neked nem szabad innod. <br />- Tudom.<br />- Jobban vagy?<br />- Teljesen jól vagyok. Nem is akarok hazamenni még! - Úgy érzem, mint aki kipihente magát, inni, táncolni, mindent csinálni akarok.<br />- Három óra. Minden zárva.<br />- Holnap estig ráérek. <br />- Mihez volna kedved?<br />- Világot látni, hegyeket mászni.<br />- Holnap estig nem fog beleférni. - Nevetünk. <br />- Meghívhatlak egy kávéra? - Kérdezem reménykedve, amikor megérkezünk a házunk elé.<br />- Szeretnék még aludni egyet.<br />- Van egy szuper kanapém, aludhatnál nálam. Reggel pedig megisszuk a kávét! - Lelkesedek a saját ötletemért.<br />- Te hallod is, amit mondasz?<br />- Persze, hogy hallom. <br />- Ragaszkodok a saját ágyamhoz.<br />- Az nagy kár - sóhajtok a csillagokat bámulva.<br />- Megvan a kulcsod? <br />- Remélem nincs - kotorászok a táskámban. - Akkor alhatnék nálad? - Lelkesedek az újabb ötletemért.<br />- Felkísérlek inkább.<br />- Sosem volt ez ilyen magas! <br />- Aludj jól!<br />- Be sem jössz? Legalább egy kávéra! - Esedezve kérlelem.<br />- Ha még holnap is akarod, akkor megihatjuk. - Nevetgélve letusolok, aztán a kövön elalszom. Hideg a padló, ezért megkeresem az ágyam, és álomba sírom magam. Másnap délelőtt kipihenten ébredek, összepakolok a lakásban, a másnaposságomat hideg vízzel borogatom. Egész délután azon gondolkozok, hogy le kéne menni a kávézóba. Addig kattogok rajta, hogy egészen feldühít. Ha lemegyek, akkor beszélgetünk, esetleg összejövünk, talán randizunk néhányszor. Gondolatban a szakításnál tartok, amikor felkapok egy tornacipőt, és lemegyek.<br />- Szia - köszönök morcosan, és rendelek egy erős kávét.<br />- Szóval lejöttél? - Egyik lábáról a másikra áll, zavarában poharakat törölget.<br />- Szóval le. Látom odáig vagy az örömtől. - Vállat vonunk.<br />- Csak reméltem, hogy emlékezni fogsz rám. - A kávézó szinte üres, néhány boxban párok beszélgetnek.<br />- Addig kattogtam rajtad, hogy teljesen felhúztam magam.<br />- Haragszol a koktélok miatt?<br />- Dehogy. - Legyintettem. - Nagyon jól éreztem magam, de nem tudom mi értelme lenne folytatni.<br />- Miért? - Kérdezi széttárt karokkal a tegnapi vendéglátóm.<br />- Mert úgy volt jó, ahogy volt. - A friss kávéillat meglágyítja a szívemet, amikor belekortyolok, átjár a melegség és a nyugalom. - Finom a kávé!<br />- Fahéjas. - Mosolyog és nézem, ahogy a beszűrődő délutáni napfényben összeszedi a fényesen csillogó poharakat. Tetszik a mozdulat, ahogy a vizes kezét hosszú, fekete kötényébe törli. Az órára nézek, két órám van a fiúk érkezéséig. John Legend- Tonight című dala szól a rádióban, levetem és magam mellé, egy bárszékre teszem a vastag kardigánt. Behunyt szemmel, gondolatban belépek a pult mögé, és táncolunk.<br />- Fizetnék- sóhajtok. Vendéglátóm meglepetten néz rám.<br />- Máris mész?<br />- Persze. Még ezer dolgom van. <br />- Gyere vissza este. Megígérem, hogy ma nem itatlak le.<br />- Jó is lenne! - Nevetek keserűen. <em>Máris hiányérzetem van tőled!</em></p> <p>Megcsinálom a vacsorát, a fiúk időben érkeznek, mesélnek, ölelnek, csókolnak, aztán birkóznak és sírnak. Jó lenne időben ágyba kerülni, mert holnap kezdődik az ovi, suli és a munka. Nyolckor még esélytelennek tűnik, hogy letegyem őket. Fürdetés alatt kicsit alábbhagy a nyüzsgés, hosszú esti mese után végre elalszanak. Az ágyuk végében szundítok, amikor halkan kopogtatnak. <em>Hány óra?</em> <br />- Ki az? - Kérdezem álmosan.<br />- Én vagyok az. - A biztonsági láncot nem nyitom ki, ezért csak az ajtórésen át bambulok.<br />- Gyerekeim vannak. Mit akarsz?<br />- Ne haragudj, csak hoztam egy üveg bort - szabadkozik a vendéglátóm.<br />- Hány óra? - Kérdezem bután.<br />- Tíz. <br />- Nem engedhetlek be, mert holnap korán kelek. <br />- Rendben. - Mégis ajtót nyitok?<br />- Nem is értem, hogy mit keresel itt - morognék, miközben megcsókol. - Nekem nincs szükségem ilyen kalandokra.<br />- Elmegyek.<br />- Nagyon helyes. Nem akarok szerelmes lenni.<br />- Nem leszel, ne izgulj.<br />- Nem akarom, hogy meglássanak.<br />- Nem fognak. - Lassan eltolom magamtól, az üveget kiveszem a kezéből, és kituszkolom az ajtón. Kopogtat.<br />- Mit akarsz? - Kérdezem dühösen az ajtórésen át.<br />- Miért nem akarsz szerelmes lenni?<br />- Mert nem hiszek benne, hogy jó is lehet a szerelem.<br />- Ezek szerint nincsenek jó tapasztalataid.<br />- Nincsenek. Ha összejövünk, akkor kevesebb időm jut a gyerekekre, kiborítasz, lefárasztasz. Nekem be van osztva az életem! Most például szépítő alvásban kéne részesülnöm. <br />- Ez siralmas.<br />- Ahogy vesszük. Az lesz a siralmas, amikor majd nyüszítünk egymás hiányától.<br />- Ugye nem gondolod komolyan, amiket mondasz?<br />- Abszolút komolyan gondolom. Akár el is húzhatsz, hogy aludhassak végre! - Becsukom az ajtót, olyan gyorsan és hangtalanul, ahogy csak tudom. <em>Kopogtat?</em><br />- Ha még egyszer kopogtatsz, akkor kihívom a zsarukat! - Kiabálom alig hallhatóan a nehéz ajtón át. Csend. Lassan kinyitom az ajtót, hogy kilessek. A tegnapi vendéglátóm ott áll velem szemben. <br />- Te pszichopata vagy? - Kérdezem mosolyogva. Bosszant és mégis feldob a kitartása.<br />- Nem annyira, mint te. - Bentről halk puffanás hallatszik. <em>Bence leesett az ágyról!</em> Berohanok, felnyalábolom az alvó gyereket és visszateszem a helyére. Fel sem ébredt.<br />- Jól van? - Kérdezi az előszobában várakozó vendéglátóm.<br />- Jól. Elmennél végre?<br />- Nincs kedved beszélgetni?<br />- Miről? - Sóhajtok egy mélyet, hátha megnyugszom.<br />- Nagyon frusztráltnak tűnsz.<br />- Igen, mert éppen hagyom, hogy behálózzon egy eszement csapos.<br />- Nekem úgy tűnik, hogy nem hagyod. <br />- Akkor kopj le végre! <br />- Jól van, nehogy csináljak neked még egy gyereket! - Vidáman megcsókolja az arcom, és végre kisétál az életemből.</p>rich